Virág vagy gyümölcs vagy?

Virág vagy gyümölcs vagy?

„Visszatérnek az Ő árnyékában lakók, és felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő" (Hós 14,8).

Ugyan ki fordít figyelmet a szőlőtő virágára? Hiszen ez valóban egyike a legrövidebb életű virágoknak; elhullik szinte észrevétlenül, és helyét a gyümölcs foglalja el.

Krisztus elrejthetetlen illata.

Krisztus elrejthetetlen illata.

„Kiterjednek az ő ágai, és olyan lesz az ő ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libanoné" (Hós 14,7).

Hóseás bizonyára ismerte a tűlevelű fák illatát. Libanonnal szemlélteti, milyen hatást gyakorolhatna keresztyén életünk másokra. Úgy kellene továbbadnunk Krisztust, mint ahogy a fenyőillat száll. Az ember érzékei közül szaglóérzéke a legkifinomultabb. Általa szerzünk benyomásokat tapintásunk vagy akár látásunk határain túli dolgokról. Sokszor fölösleges a szó, mert az illat mindent betölt.

Bűn,Bűntudat,Vádak.

Bűn,Bűntudat,Vádak.

„Nem veszendő holmin váltattatok meg, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Krisztusén" (1Pt 1,18-19).

A bűn hármas probléma elé állítja Istent. Mint engedetlenség lép be e világba és elidegenedést támaszt Isten és az ember között. Isten nem lehet többé közösségben az emberrel, mert ott van az útban valami, ami akadályozza azt. Ő maga mondja tehát: „Mindnyájan bűn alatt vannak" (Róm 3,9).

Légy érzékeny.

Légy érzékeny.

„És másodszor megszólalt a kakas. Ekkor Péternek eszébe jutott Jézusnak az a szava, amelyet neki mondott: mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem. És sírva fakadt" (Mk 14,72).

Talán azt gondoljuk, hogy mi is vagyunk olyan jók, mint Péter, sőt egy kicsit még jobbak, hiszen ő kísértésbe esett és elbukott. Igen, de vajon nem volt-e ő még bukásában is különb azoknál, akik ilyesmit sohasem követnének el? Ő megtagadta ugyan az Urat, de nem volt érzéketlen.

Koldus vagyok én vagy Isten szolgája?

Koldus vagyok én vagy Isten szolgája?

„Senkinek nem ártottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk" (2Kor 7,2).

Az Úr szolgáinak késznek kell lenniük arra, hogy mások hasznot húzzanak belőlük, de nekik semmiképpen sem szabad másokat kihasználni. Szégyenletes dolog, ha valaki bizonyságot tesz Istenbe vetett hitéről, és ugyanakkor eljátssza a koldus szerepét szánalmat keltve maga iránt. Aki valóban látja Isten dicsőségét és saját dicső küldetését Isten munkásaként, az megengedheti magának, hogy független legyen másoktól.

Isten már megtette.

Isten már megtette.

„Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek, megkapjátok, és meglesz néktek!" (Mk 11,24).

A hit Isten valóságának az elismerése. Gondoltál már erre? Az igazi hit gyökerei mindig a múltban vannak. Ami a jövőre vonatkozik az inkább reménység, mint hit, bár a kettő szoros kapcsolatban áll egymással. Ezekben a szavakban az Úr arról biztosít bennünket, hogy ha hiszünk, akkor már meg is kaptuk kéréseinket (természetesen Őbenne), és meglesz az nékünk.

Te vagy az Úr.

Te vagy az Úr.

„Tartsuk meg reménységünk hitvallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett" (Zsid 10,23).

Semmi nem elégítheti meg Istent jobban, mint a mellette való vallástétel. Az Úr Jézus gyakran mondta: „Én vagyok", és szívesen hallja, ha ezt mondjuk: „Te vagy". Nem sokszor tesszük ezt meg.

A mennyei ember.

A mennyei ember.

„Ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban" (Gal 3,26).

Életünknek Krisztus keresztje a középpontja, központja időknek, középpontja Isten minden munkájának. Dicsőítsük Őt azért, hogy számunkra ezt a tényt világossá tette, amely egyúttal életünk alapja. Gondoljunk azonban arra, hogy amit az egyén lelkében elvégez a kereszt, az még csak eszköz a cél érdekében, de nem maga a cél. Az isteni cél az új ember Krisztusban.

Kegyelem alatt vagy.

Kegyelem alatt vagy.

„A bűn nem fog uralkodni tirajtatok, mivel nem a törvény alatt vagytok, hanem a kegyelem alatt" (Róm 6,14).

Amikor Isten világossága először beragyog a szívembe, első kiáltásommal bocsánatért esedezem, mert tudatára ébredek, hogy bűnöket követtem el az Ő szeme előtt. Amikor azonban bocsánatot nyertem, új felfedezésre jutok, mégpedig arra, hogy a bűnös természet még mindig bennem van. Belső hajlandóság van bennem a vétkezésre, a bűn ereje kényszerít. Amikor ez az erő kitör belőlem, bűnt követek el.

Feltétlen reménység Őbenne.

Feltétlen reménység Őbenne.

„És amik szükségesek...adják meg nekik naponként hiánytalanul"        (Ezsd 6,9).

Ha valóban bízunk Istenben, képesek leszünk a saját szükségeinket és a munka terhének szellemi súlyát egyaránt elhordozni. Nem szabad titokban emberi forrásból jövő támogatásban reménykednünk. Az a helyes, ha nem Istenbe és emberekbe, hanem egyedül Istenbe vetjük a bizalmunkat.