Tudunk-e várni és készen lenni?

Tudunk-e várni és készen lenni?

„Éjféltájban aztán kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény! Jöjjetek eléje!" (Mt 25,6).

A vőlegény késlekedése leleplezte a szüzek állapotát. Hogyan készülök én az Úr jövetelére? Némelyek közülünk készen lettek volna, ha Ő öt évvel ezelőtt eljön, de nem lennének készen, ha ma jönne. Jó, ha felkészülünk rá, hogy esetleg most jön, de nem kevésbé fontos, hogy felkészültek maradjunk késése esetén is. Tudunk-e várni, és készen lenni? Van, aki három napig képes várni, de már három évig nem.

Odaszentelte magát.

Odaszentelte magát.

              „És Ábrám oltárt épített ott az Úrnak" (1Móz 12,7).

Ahol Isten megjelent Ábrámnak, ott ő oltárt épített. Nem vagyunk hajlandóak mindenünket az Úrnak adni, amíg Ő meg nem jelenik nekünk. Viszont amikor találkoztunk Istennel, egész életünket az Ő tulajdonába ajánljuk. Ábrámot nem biztatta senki, hogy szentelje oda magát Istennek, nem is tudhatott erről a tanításról.

Hit és kifejezése.

Hit és kifejezése.

„És azt mondta neki: E beszédért menj el; az ördög kiment a te lányodból" (Mk 7,29).

Időnként felmerülhet bennünk a kérdés: Imaszolgálatainknak, melyek oly életbevágóan fontosak nekünk hívő keresztyéneknek, a gyakorlatban okvetlenül szavakban kell kifejezést nyerniük, vagy elég, ha csendben hordozzuk terhünket Isten előtt?

A kegyelem az alap.

A kegyelem az alap.

„Asszony! Nagy a te hited. Legyen neked a te akaratod szerint" (Mt 15,28).

Gyötrelmes nyomorúságában így kiáltott ez a kánaáni asszony: „Dávid fia, könyörülj rajtam!" Talán nem volt ez eléggé komoly imádság? De igen. Vagy talán nem olyanfajta imádság volt, mely azonnali válaszra várt? Dehogynem! Ám meglepő módon az Úr Jézus „egy szót sem felelt neki". Úgy tűnhet, semmi mondanivalója nem volt az asszony számára.

Isten akarata állandó.

Isten akarata állandó.

„Ő így szólt nekik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy feleségeteket elbocsássátok: de kezdettől fogva nem így volt" (Mt 19,8).

A farizeusoknak feltűnt, hogy eltérés van Jézus azon tanítása, hogy „amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza", és Mózes elválásról szóló rendelkezése között. Felszínesen tekintve valóban van eltérés, ám Istenben még sincs változás.

Mennyei királyság.

Mennyei királyság.

                  „Királyának pedig hatalmat ad" (1Sám 2,10).

A Bírák könyve a hit megújulásának krónikája. Isten népének történetében ismételt visszaesések következtek be, de Isten hol itt, hol ott embereket választott ki, hogy ők vezessék vissza a népet a hit útjára. Ma is várhatunk vajon megújulásra? Gondolataink természetesen erre irányulnak, de ez lenne Isten igazi célja vagy valami más?

A látás egyszerűsége.

A látás egyszerűsége.

„Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják" (Mt 5,8).

Itt egy Istentől megkívánt szívbeli állapotról van szó, hogy kegyelme célja beteljesüljön. A szív tisztasága olyan állapot, ahol nincs akadálya annak, hogy Istent lássuk. A mennyek királysága itt van, nincs tehát ok arra, hogy Őt ne lássuk, hacsak mi magunk nem állítunk fel akadályokat és korlátokat.

Az Igazság ragadjon meg.

Az Igazság ragadjon meg.

„Mert Istennek beszéde élő és ható; élesebb minden kétélű kardnál, és szétválasztja a lelket és a szellemet" (Zsid 4,12).

Isten gyermekei közül némelyek nagy súlyt helyeznek az igazság beszédének helyes fejtegetésére. Valóban olvassuk, hogy ezt tegyük, de arról is szó van, hogy az Ige megítél bennünket. Ezért helytelen dolog, ha azelőtt fejtegetjük az Igét, mielőtt még bennünk elvégezhette volna munkáját. Észrevettük-e már, hogy Isten Igéje eleven és erőteljes? Tud-e velünk úgy bánni, mint a kétélű kard?

Isten szeretete kiáradt.

Isten szeretete kiáradt.

„Az Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a Szent Szellem által, Aki adatott nékünk" (Róm 5,5).

Bűnbocsánatot kaptam az Úr Jézus kereszthaláláért; új életet nyertem a halottak közül való feltámadásáért; a Szent Szellem ajándékában pedig azért részesülhettem, mert Ő felemeltetett az Atya jobbjára. Minden tőle van, semmi sem tőlem. A bűnbocsánat nem az én érdememen alapul, hanem az Ő keresztrefeszítésén, új életemet feltámadásának köszönhetem, és a Szent Szellem kitöltetése is az Ő felemeltetésén alapul.

És hitt a nép.

És hitt a nép.

„És hitt a nép és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izrael fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajtották magukat és leborultak" (2Móz 4,31).

A nép állapotában semmi lényeges változás nem következett be. Csak Mózes és Áron tettek bizonyságot arról, hogy a több mint négyszázéves időszak alatt Isten nem feledkezett meg róluk. Ez elég volt. Imádattal borultak le.