Az Úr az.

Az Úr az.

„Oda vetették a hálót, de kivonni már nem bírták a tömérdek hal miatt. Szólt azért az a tanítvány, akit Jézus szeretett, Péternek: Az Úr az" (Jn 21,6-7).

Amikor az Úr ott állt a parton, különös módon még János és Péter sem ismerték fel, pedig ők voltak a legbensőségesebb kapcsolatban vele, de Tamás sem, aki előzőleg a sebek alapján már rádöbbent, kivel is áll szemben. A feltámadott Urat nem lehetett tisztán emberi szemekkel, tapintás segítségével felismerni.

Ő,lett nekünk.

Ő,lett nekünk.

„Krisztus Jézus, aki bölcsességül lett nekünk Istentől, és igazságosságul, szentségül és váltságul" (1Kor 1,30).

Isten Krisztust adta nekünk. Most már semmit sem kaphatunk, ami Krisztuson kívül van. A Szent Szellemet azért küldte Isten, hogy előhívja azt, ami Krisztusból van bennünk; de nem, hogy olyasmit hívjon elő, ami rajta kívül, vagy távol van tőle. Ő „lett nekünk", és ez egyike a Szentírás legnagyszerűbb megállapításainak.

Add Neki,már az elején.

Add Neki,már az elején.

     „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15,5).

Az a kísértés, hogy mindent megpróbáljunk, belerögződött emberi természetünkbe. Hadd mondjak el nektek valamit, amit hazámban a sóbányáknál figyeltem meg. Kínában némelyik kuli 120 kg sót bír el, mások akár 150 kilót is. No, most tegyük fel, jön egy ember, aki csak a 120 kilót bírja, de a teher 150 kg. Az illető tisztában van azzal, hogy ez a súly túl nehéz neki. Bár képtelen elvinni, mégis megkísérli.

Belül és kívül is

Belül és kívül is

„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?" (Zsolt 119,9).

A farizeusok megtisztították a tál külsejét, ám belseje tisztátalansággal maradt telve. Urunk ezért dorgálja őket, hogy míg a külsőre nagy gondot fordítanak, addig a belsőt elhanyagolják. Sokan talán arra következtetnek ebből, hogy ha hangsúlyozzuk a szellemi igazság belső voltát, akkor minden rendben van. De Isten egyaránt követeli tőlünk a belső és a külső tisztaságot.

Szabadításodra várok, Uram

Szabadításodra várok, Uram

             „Szabadításodra várok Uram!" (1Móz 49.18).

Ez a 49. fejezet Jákobot prófétaként mutatja be. Amikor Isten szívét igazán megértette, félelmes jóslatokat kezdett mondani. De ez a vers - pontosan a beszéd közepén - nem prófécia, hanem magának Jákobnak a felkiáltása. Ezekben a jóslatokban volt szomorúság, bűnök előre való megsejtése, de ugyanúgy öröm és mindenféle jó is.

Békülj meg-

Békülj meg-

„Mert a te orcádat úgy néztem, mintha az Isten orcáját látnám" (1Móz 33,10).

Mit jelentsen ez a meglepő állítás? Jákob, aki Péniélnél színről-színre látta Isten orcáját, most úgy írja le Ézsauval való találkozását, mintha ez újból megtörtént volna vele. Talán csak puszta hízelgés volt ez, annak bizonyítéka, hogy régi fondorkodó természete még nem tűnt el egészen.

Krisztus keresztje.

Krisztus keresztje.

„Nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen" (1Kor 1,17).

Fiatalabb koromban arra törekedtem, hogy az isteni igazságot tökéletes színvonalon hirdessem, és azt is elhatároztam, hogy olyat nem mondok, amit a hallgatók félreérthetnének. Nagy gondot fordítottam arra, hogy igehirdetésemben semmit ne kockáztassak, de meg kell vallanom, hogy ugyanakkor a szellemi érték kevés volt benne. Nemsokára azonban rájöttem, hogy Isten a gyengéket használja fel követeiül.

Működésen kívül helyeztettél.

Működésen kívül helyeztettél.

„Miért álltok itt egész nap tétlenül?...menjetek el ti is a szőlőbe!" (Mt 20,6-7).

A „tétlen" szó, görögül „argos", segít megvilágítani Pál tanítását a bűntől való szabadulásról. Ez a Róma 6,6-ban használt szó töve, ahol arról ír, hogy a bűnnek teste „félre tétetett" (katargeo), vagyis „hatálytalanná tétetett", „működésen kívül helyeztetett" a kereszt által.

Vele eggyütt megfeszíttettél.

Vele eggyütt megfeszíttettél.

„A mi óemberünk vele együtt megfeszíttetett...hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek" (Róm 6,6).

Miért hiszel az Úr Jézus halálában? Mi hitednek az alapja? Talán érzed, hogy Ő meghalt? Nem, sohasem érezhetted. Azért hiszed, mert Isten Igéje mondja. Amikor az Urat megfeszítették, két latort is megfeszítettek vele együtt. Ebben nem kételkedsz, hiszen a Szentírás világosan beszél erről. És hogy áll a helyzet a saját haláloddal? A te megfeszíttetésed Krisztussal még bensőbb dolog, mint a latroké.

A Szellem megelevenít.

A Szellem megelevenít.

„...hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem a Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít" (2Kor 3,6).

Fárasztó, sőt sokszor kimondottan visszataszító olyan emberekkel beszélnem, akik törekszenek a tökéletes külsőre, de az életbevágó és szellemi dolgokat elhanyagolják. Az úgynevezett „missziói módszerek" mint olyanok, egyáltalán nem érdekelnek.